Iskolánkban 2025. január 8-án került megrendezésre a „Tehetséges Szemek” V. Regionális mese-és prózamondó verseny, amelynek tiszteletbeli meghívott vendége és egyben a zsűri elnöke, Détár Enikő színművésznő volt. A zsűri tagjaiként üdvözölhettük még Bódis Péterné, Klári nénit, a Cséry Lajos Evangélikus Iskola és Művészeti Iskola pedagógusát és Újhelyi Mónikát, a dombóvári Városi Könyvtár gyermekkönyvtárosát. A versenyre több dombóvári általános iskolából érkeztek tanulók. A színművésznő saját gyerekkori élményeinek felelevenítésével ösztönözte a gyerekeket arra, hogy ne izguljanak, merjenek kiállva megmutatni a tehetségüket, soha ne hagyják abba a versek, prózák, verses mesék iránti érdeklődésüket, szeretetüket. Détár Enikő a színvonalas, köszöntő beszéde után Beney Zsuzsa: „Hogyan vártalak?” c. versével nyitotta meg a V. Regionális mese-és prózamondó versenyt. Az idei évben 22 apróság állt színpadra, akik megmutatták, hogy milyen tehetségesek. A tehetségkutató versenyre több korosztályban lehetett benevezni. Minden pályázó egy szabadon választott mese vagy prózai szöveg (max. 3 perc) elmondásával nevezhetett. 5 korcsoportban mérhették össze tehetségüket a tanulók. Megküzdöttek izgulással, félelemmel, hibázással, szöveggel, hogy megmutassák magukat a többieknek és a zsűri tagjainak. Emlékezhettünk arra, hogy mennyire csodálatos dolog a mese, és milyen egyszerű dolog hőssé válni. Nekünk felnőtteknek is ez a dolgunk. A saját életünk hősévé válni. Tenni, amiért az élet küldött minket. Hiszen gyógypedagógusként a gyógypedagógia területén való tevékenység egy csodálatos, igazi hivatás. Ezen a területen csak olyan szakemberek, pedagógusok tudják megállni a helyüket, akik motiváltak abban, hogy a sérült, hátrányos helyzetű gyermekeknek, fiatal felnőtteknek segíteni tudnak, élményekkel teli programokkal teszik boldogabbá az életüket. Amíg a zsűri visszavonult értékelni a tehetséges előadásokat, addig a gyerekeket vendégül láttuk, süteménnyel, üdítővel kínáltunk mindenkit. Ez jó alkalom volt arra, hogy közben beszélgethettek, ismerkedhettek egymással a versenyzők. Kb. ¾ óra elteltével meghozta a zsűri a döntését. Nagyon nehéz volt a dolguk, hiszen azzal, hogy a gyerekek bátran, félelmeik legyőzésével ki mertek állni a többiek elé, már mindenki győztesként térhetne haza. Ennek ellenére mégis fel kellett állítani egy sorrendet. A II. és III. korcsoportban a 1-3 helyezettek mellett a zsűri különdíjat is kiosztott. Azok a versenyzők, akik nem értek el helyezést, emléklapokat és apró ajándékot vehettek át. Az oklevelek és emléklapok kiosztása után senki nem távozott üres kézzel, minden szereplő ajándékot kapott. A program egyik szervezőjeként úgy gondolom, hogy a tehetséget támogatni és ezzel együtt élményeket adni a gyerekeknek fejlesztjük és tápláljuk a résztvevők önmagukkal és másokkal, a nagyvilággal való kapcsolatát. A versenyzők megtapasztalják a sikert, kudarcot, kalandot, izgalmakat, félelmeket, hiszen egy élmény kimenetele nem jósolható meg előre. Kristine Barnett egyik csodálatos idézetével szeretném zárni a beszámolómat, amely így szól: „Ha felgyújtjuk a gyermekben a veleszületett szikrát, azzal mindig olyan magaslatok felé nyitunk utat, amilyenekről álmodni sem mertünk volna.”
Sample Text
